Levésődések, avagy hová írjam?

Levésődések, avagy hová írjam?

Írtam egy jót...

2017. február 26. - Sanzistift

Az előbb írtam egy jót.

Igaz, teljesen mást akartam írni, és teljesen másmiről, de ez már így van. Ez nem teljesen friss tapasztalat, hiszen fórumokon is előfordul velem, hogy akkor
most... , és most milyen jól hozzászólok..., és majd én most jól megírom a tutit... Akkor valami átkattan. No, nem túl hangosan, de onnantól csak a
billentyűzetet nézem (jaj, nehogy már elbakjak valamit, mert ha elgépelem, megy a sunyiba az egóm, meg az önérzetem, hiszen én olyan helyesen írok, lektor
is voltam...), úgy gépelek, és hűen lekövetem a gondolataimat, és közben nem veszem észre, hogy a vezérfonal kifordult magából. Csak úgy, minden átmenet
és figyelmeztetés nélkül átveszi az irányítást, én pedig szolgaian gépelem a gondolatom minden szavát. Majdnem azt írtam, hogy szent szavát, de nem biztos,
hogy pont most kellene túlzásokba esnem, elvégre ez egy állapotleírás... Szóval ütöm a műanyagot, mint az állat, meg vagyok győződve róla, hogy most
megmondom..., gépelek, gépelek, néha felnézek, hol van helyesírási hiba... gépelek, mindjárt vége, most van a gondolatom utolsó csonkja... hmm, valami
frappánsat még a végére... lássuk csak... kész. Fel sem nézve enter, szememmel már a küldés gombot keresem, minek is olvassam át, hisz figyeltem végig,
kattintás, elküldve, hahh, jól megmondtam...

Az a buta tekintet, ami ilyenkor kiesik a fejemből... Banyek, mi a fenét..., nem lehet törölni, hát ez kész, uhh... Mert, mint ittas éjszaka után az érzés,
hogy tán mégse kellet volna a főnököm feleségének hízelegni, miközben hű párja kezébe nyomtam a söröspoharamat... fogd már meg, itt egy jó csaj, hagy
dumáljak vele...
Basszus. Mi a franc történt itt? Már megint???

Első riadalom után, ami földi időszámításban van akár 3 másodperc is, gyorsan átfutom az írásom (basszus, ott egy vesszőhiba, oda miért kellett még szóköz,
szar ez a bill, le kéne már cserélni), de ez emberi időszámításban akár egy perc is lehet (még mondja valaki, hogy az idő nem relatív, hahahaha), gyorsan
letesztelem az förmedvényt, és úgy döntök, hogy most már mindegy... ez már kint van, mint a fing egy szerelmetes éjszakán. Kényszeredett mosoly, és
tovább, mint ha mi sem történt volna... Nagyon hazugok vagyunk egyébként, Shrek is megmondta, hogy jobb kint, mint bent...

Na. Mivanmost? Korrekt, legyen így... Lengőkar? Jah, az volt a kérdés... , és én megmondtam a tu..., mit is? Villámcsapás, banyek... mit keres a
kommentemben kiskutya könnyes szeme? Vágom, hogy ha ilyen szar lenne a kocsimban, akkor én is... , miért kell görgetnem..., szar ez a motor, alig pár sor
miatt..., úristen... ezt mind én írtam???
Megsemmisülés. Totális. A katarzis élménye még megvan, mert az írás jól bizsergő érzése még simogatja az egómat... de akkor is. Beletörődés...
Ugyan már, volt már nekem ilyen... első válasz: " :)"
Második: Mi van Loboncos, megint hosszú pórázon volt a betű?? :)
hehehehe, nagyon vicces...

És ez megtörténik. Kikapcsolhatatlanul.
Ezért elhatároztam, hogy most igazi profi leszek.
Olyan jót írtam az előbb, mint a pinty! Sőt, két pinty! Végigolvasva annyira jó lett, meg érzelmes, hogy még az én szemembe is könnyet csalok...
Na, ez az. Még egyet! Hajrá! Van még ott!

Ülök a műanyag előtt.Pár tétova leütés, de már hatszor visszatörölve..., ez baromság..., jaj, nemá, ilyen giccseset én nem,, öffboáhll, ez borzalom....
Feladom. Kész van. Az előző. De most valami nincs.
Az érzés, amit írás közben éreztem, lassan tovatűnik, és kacagva súgja felém egyre messzebről... majd még jövök... te kis mohó...
Az vagyok én. Mert megint át akarom élni azt az érzést, a lázas kapkodást, a betűvetés örömét, a hatalmas feszültséget, amit csak a műanyagon püfölve
tudok tompítani, közben tudva azt, hogy elvesztem, függő lettem, megéreztem az ízét, és még többet akarok..., és soha nem lesz vége, mert mindig marad
bent valami, egy mag, amit soha nem tudok kiírni, és ami okozója ennek az egész édes gyötrelemnek...

Most megyek az atomfizika fórumba, ahhoz úgyis csak atombomba szintig vagyok jó. Majd jól beleolvasok, és akkor... hehe, hát ez kész...milyen
hülyeségek... Na, most megmondom a tutit...

A bejegyzés trackback címe:

https://sanzistift.blog.hu/api/trackback/id/tr2912294513

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása