Én egy lassan Vízöntő felé mutató Bak vagyok, napjaim alapján.
Az aszcendensem Nyilas, így egyre inkább az leszek, túl a fénykoromon.
A holdam a Rákban van.
Andi nem csipázza, ha ilyeneket írok, de a kínai szerint a Patkány évében, a Víz jegyében születtem, a Tigris órájában.
Tudom magamról hogy uralom a Vizet, a Víz összes tudását, mélységét.
Látok olyan mélyre, ahova más már nem mer, le is utazom.
Eddig mindig visszatértem, bár néha sok sebből vérezve, de visszatértem.
Képes vagyok hordozni minden fájdalmat, átérezni, megélni, de, ha nekem ez már teher, úgy vetem le magamról, mintha sosem lett volna velem.
Hihetetlen távolságokat, dimenziókat vagyok képes átutazni egy pillanat alatt, de hónapokba telik elmondani, leírni, amit ott tapasztaltam.
Hatalmas vagyok, megrendíthetetlen, megkérdőjelezhetetlen.
Nem megyek, vonulok.
Tavaly egy koncertre beengedésnél a dzsíájdzsó rámnézett, nem sípolt körbe, csak mutatta, hogy mehetek. Kurva nagy kabátban voltam, előttem, utánam lengék, fázott rajtuk a ruha, de megsípolt a körbe.
Meg is jegyezték a másik sorból, hogy csókos vagyok. �
Én vagyok az üresség és vagyok a teljesség.
Én tényleg a Víz vagyok.
A Víz minden.
Itt, ezen a bolygón, a Víz a minden.
Élet és halál.
Látás és vakság.
Egészség vagy betegség.
Bent vagy kint.
Bent és kint.

Életet adok, ha megszomjazol a sivatagban, de ha belekerülsz a viharomba, belém fúlsz.

A vizem felvehet gyógyszert, de felvehet mérget is, rajtad áll, mit keversz belém, azt kapod.

Lehetek a tükröd, ha nem háborgatsz, hagyod hogy színem tiszta és sima legyen, akkor segítek meglátni, az arcodat, magadnak.
De, ha hullámzok erősen, a képed oly torz lesz, mint a hullámaim által vetített kép.
Olyankor ne tőlem várd az igazságod, csalódni fogsz.

Ott vagyok benned a sejtjeidben, belül.
Hogy működj, ahhoz én kellek.
Ha jól érzed magad, akkor is ott vagyok.
A fáj valami és sírsz, én fogok szépen lecsorogni az arcodon.
De ott vagyok kívül is, minden megivott korty vizedben, én vagyok az, aki a testedről lemossa a nap porát, én vagyok az, aki melegben hűsít, a fagyos zuhanyban pedig felmelegít.

Bent és kint.
Meg tudlak ölni, ha már túl forró vagyok, gőzzé válok, síkot váltok, párámmal meg tudlak folytani.
De meg is tudok fagyni, akár örök jégbörtönbe zárni bármit és bárkit, míg az univerzum egy. A jégbolygók is én vagyok.

Kérdezed, miért lenne harc?
Mert az.
Olvass vissza, csak a vizemről írtam, de bennem van a tűz, a fém, a levegő, és a föld is.
Ott vagyok mindenhol.
Mindig, mindenben.
Bele tudok lényegülni.
Eggyé tudok vele válni.
Az emberi jellemekkel is, az már más kérdés, hogy ha látom, onnantól akarom-e?
Ahogy te is.

Nekem az élet harc.
Mert képtelen vagyok hazudni.
Nem azért, mert látom, hogy az rossz vagy esetleg számításból nem hazudok, mert úgyis elbuknék (mondjuk a Patkányom így gondolkozik. � ).
Azért nem hazudok, mert... nem.
Nincs is ellenszerem ez ellen, engem elég gyorsan át lehet verni, de szerencsére ott van a bakom, aki vigyáz rám. �

Ahogy bárki, akár te is visszahőkölsz, amit fent írtam, nos úgy van az életben is.
Ha bonyolult vagy, egyedi és különlegesebb, mint az átlag, azt a nyáj megérzi rajtad.
Azonnal.
Onnantól minden pozíció, akár egy mosoly is harc.
Mert elítélnek, megítélnek, mert csak azt látják, hogy nem vagy olyan, mint ők, a nyáj.
Félnek tőled, mert ismeretlen vagy.
Félnek tőled, mert nem látják a mélységeidet, de érzik, hogy ott van.
Ott van valami, amit éreznek, de gyávák akár közel menni is hozzá.
Inkább megköveznek, csak tűnjön el az a valami.
De akkor már késő.
Mert akkor már tudják, hogy van valami a nyájon kívül is, amitől ők félnek.
Ilyen közegben élni...
Minden mosoly egy harc.
Naponta ezerszer le kell győznöd a kishitűségüket, az ostobaságukat, a szűklátókörűségüket, ha akarsz tőlük egy mosolyt.
De egy idő után már nem akarsz.
Mert nem visz előre.

De egyedül nem jó.
A nyáj előtt vagy, nem is sietsz, csak a magad tempójában, s csak azt látod, senki ellened, de senki melletted sem.
Nagyon szép dolog a gerincen állni, ahol mindent látsz, ahova magad erejéből jutottál fel, s onnan valóban minden az, ami.
Foltok, pontok.
De lassan indítanom kell a B oldalt.
Tudom, hogy a patáim még sok éven keresztül megtartanak a szirteken, de már tudom azt is, hogy ezt a csodát meg is tudom mutatni.
Egy másiknak, aki hasonló, mint én.
Akinek már tudok kitaposott ösvényt mutatni.

Az élet a bakoknak harc.
Hogy mekkora, az már a bölcsességükön múlik.
De a harc ott van. :)